Kék Egyenlőség

Beszélgetés Bencze Mátyás jogszociológussal Mi megy végbe egy bíróban, amikor el kell ítélnie egy embert? Miért probléma, ha a bírók az ügyész által előkészített aktából “tanulják” meg az ügyet? Hogyan hat a megerősítési torzítás a bíráskodásra? Hogyan alakult át a bíróság szerepe az elmúlt 200 évben? Mennyire lehet “szórakoztató” a bíróság, és mi a kapcsolat a figyelemgazdaság és az igazságszolgáltatás között? Ezekről a kérdésekről Czabán Samu beszélget Bencze Mátyás jogszociológussal és ítélkezéskutatóval. A bíróságokról kialakult kép gyakran az amerikai filmeken alapszik. A valódi bíráskodás azonban sokszor hivatalnoki munka, amely egészen másfajta kihívásokat jelent. Az egyik legnagyobb kérdés Magyarországon a kiemelkedően magas váderedményesség. Ma a büntetőeljárások 99%-a elítéléssel végződik, ennek a kiemelkedő vádérvényességnek pedig speciális lelki és szociológiai okai vannak. Emellett a modern bírósági rendszer 19. században alakult ki, és sok szempontból nehezen küzd meg a modern társadalom kihívásaival. Milyen reformokra lenne szükség a bírósági rendszer modernizálásához? Átvehetik-e az algoritmusok az emberi igazságszolgáltatás szerepét? Dr. Bencze Mátyás volt büntetőbíró, jogszociológus és ítélkezéskutató, a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója, TK Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa beszélgetés keretében segít kiigazodni a modern igazságszolgáltatásban.

A szex politikai gazdaságtanáról Csányi Gergővel beszélgettünk Csányi Gergellyel „A szex politikai gazdaságtana” címen frissen megjelent monográfiájáról beszélgettünk. A könyv újszerűen közelíti meg a szexualitás és a tőkés rendszer összefonódásának kérdését: szociológiai, történeti és globális keretben mutatja be, hogyan hat a tőkelogika a szexualitásra, és ezáltal hogyan szolgálja többek között a társadalmi reprodukció is a tőkefelhalmozást. A szex politikai gazdaságtana című könyv egyszerre átfogóan és részletekbe menően tárgyalja azt a kérdést, hogy vajon a sajátunk-e a szexualitásunk, vagy inkább úgy érdemes rá tekintenünk, mint ami a legtöbb emberi tevékenység mellett ugyancsak a tőkefelhalmozás logikájának van alárendelve. Ebben az értelemben Csányi Gergely könyve szakít azzal a naiv felfogással, miszerint a szexualitás időben egyre szabadabbá vált volna. A könyv a szavak szintjén tudományos munka, a sorok között mégis politikai kiáltvány, amennyiben a szerző kritikailag elemzi a szexualitással kapcsolatos diskurzusokat, és végül egy olyan szexualitás lehetőségét is felvillantja, amely nincs alárendelve a tőkefelhalmozás logikájának. Hogy prűd volt-e az 1989 előtti rendszer szexualitással kapcsolatos felfogása, vagy hogy elképzelhető lenne-e a mai magyar sajtóban és médiában a szexualitásnak az a leplezetlen ábrázolása, ahogyan például az 1990-es évek elején a Bravo magazinban megjelent, a podcast ezekre a kérdésekre is megpróbál válaszolni.

Czabán Samu beszélget Somogyi Zsófia tanárral, mentálhigiénés szakemberrel és személyközpontú tanácsadóval arról, hogy hogyan lehetünk jelen a legjobban a kamaszok életében. A beszélgetés során kiderül, hogy a jelenlét milyen kritikus szerepet tölt be a kamaszok fejlődésében, és hogyan lehetünk nyitottak a valóságukra. A tanárok nem pszichológusok, de joggal várható el tőlük a kíváncsiság, a megszólíthatóság és a nyitottság a kamaszok felé. A kamaszok ma nyitottabbak saját belső élményeikre, és kritikusabbak is az iskolai tudással szemben, amihez alkalmazkodni kell. Emellett fontos lenne időt adni a kamaszoknak arra, hogy ábrándozhassanak, szerelmesek vagy épp lusták lehessenek. Ahogyan arra is szükség lenne, hogy a tanárok szabadon dönthessék el, milyen tudást tekintenek fontosnak. A beszélgetésben azt is megvitatjuk, hogy hogyan lehetünk személyközpontúak a tanításban és a tanácsadásban, miképpen kerülhetjük el a hatalmi játszmákat, és hogyan lehetünk segítők, miközben tiszteletben tartjuk a kamaszok egyéni igényeit és tapasztalatait. A beszélgetés során fontos témák merülnek fel, például hogy hogyan mozoghatunk otthonosak az offline és online világban egyaránt, és hogyan alkalmazkodhatunk a kamaszok generációjának sajátosságaihoz az oktatásban. Somogyi Zsófia hangsúlyozza, hogy a folyamatközpontúság és a párbeszéd alapvető fontosságú a kamaszokkal való kapcsolat kialakításában és fenntartásában. Az előzetes tudásokat háttérbe kell szorítani, és figyelemmel kell lenni arra, hogy minden kamasznak más és más igényei, élményei vannak. Csak így lehetünk képesek valóban megérteni és támogatni őket az élet különböző területein. A beszélgetésben arra is kitérünk, hogy az oktatásnak és a tanításnak alkalmazkodnia kell a kamaszok változatos igényeihez és tanulási stílusaihoz. Ugyanakkor Zsófia tanárként hisz abban, hogy van értéke annak is, ha mélyebben bele tudunk merülni egy-egy tevékenységbe, és hosszabb ideig figyelünk rá. Fontos lenne, hogy a tanároknak több szabadságuk legyen eldönteni, hogy mi fontos számunkra abból a tudásanyagból, aminek a birtokosai. A tanároknak és a diákoknak is nagyobb szabadságot kellene biztosítani abban, hogy milyen tartalma legyen az oktatásnak. A mai tananyag mennyiséget ugyanis lehetetlen mélységében feldolgozni. A podcast értékes gondolatokat és tapasztalatokat kínál mind a tanároknak, mind a szülőknek, akik szeretnék megérteni és támogatni a kamaszok fejlődését és jelenlétét az életben.

A poliamória olyan intim érzelmi viszonyt jelent, amelyben kettőnél több fél vesz részt őszinte és átlátható módon, ebből adódóan a nem monogám kapcsolatok etikus formái közé tartozik (szemben például a megcsalással). Az ilyen hálózatszerű szerelmi viszonyok számos kérdést felvetnek, ezek közül leginkább az érzelmi és a pszichológiai dimenziót jártuk körül Havadtői Emese filozófussal és Lászlóffy Julianna pszichológussal. Bár még mindig a monogám párkapcsolat számít normának, egyre elfogadottabbakká válnak az alternatív együttélési formák. Az élethosszig tartó monogámia Európában ma már ritkaságnak számít, a legtöbb ember a szeriális monogámia mellett teszi le a garast, amely egyszerre egy monogám kapcsolatot jelent, viszont ezt a kapcsolatot felbomlása esetén újabb és újabb monogám kapcsolatok követhetik az ember életében. A poliamória képviselői abból indulnak ki, hogy lehetséges egyidejűleg több embert is szeretni, és ehhez egy etikus nem monogám kapcsolódási formát társítani. Ezek a kettőnél több ember részvételére épülő kapcsolatok azonban leginkább csak az őszinteségre és az átláthatóságra alapozva lehetnek képesek működni. Viszont amennyiben az összes érintett kimondott vagy hallgatólagos beleegyezésével köttetnek, kiküszöbölhető a megcsalás. Fontos azonban tudni, hogy a poliamor kapcsolatokban csak azok tudnak sérülés nélkül részt venni, akik tisztában vannak önmagukkal, ahogyan az sem rendkívüli, hogy valaki az élete egy bizonyos szakaszában poliamor, egy másik szakaszában pedig monogám kapcsolatban vegyen részt. Bár a poliamóriával kapcsolatban számos, érzelmi, pszichológiai, szexuális, identitásbeli vagy akár logisztikai kérdés felmerülhet, vendégeinkkel ezúttal leginkább az érzelmi és a pszichológiai oldalra fókuszáltunk.

A Kék Egyenlőség harmadik évadát lezáró podcastban a két házigazda, Czabán Samu és Fáber Ágoston beszélget a megszokottnál kötetlenebb formában, mégis fontos kérdésekről. Megbeszéljük, hogy kit melyik idei podcast érintett meg a legjobban, ezt követően pedig egy-egy írásunk alapján beszélgetünk két témáról. Először a párkapcsolatok történeti átalakulásáról és pszichológiai, valamint filozófiai dilemmáiról cserélünk eszmét, majd kitérünk a social media platformok által ösztönzött – gyakran narcisztikus – viselkedésmódokra. Az adás végén Samu ajánl olvasnivalót hallgatóink figyelmébe. Természetesen minden általunk készített adásra saját gyerekünkként tekintünk, mégis minden évben vannak olyan beszélgetéseink, amelyek akár személyesen, akár szakmailag közelebb állnak hozzánk. Czabán Samu kiemelte a szerhasználati zavarokról szóló beszélgetését Dávid Ferenccel. Emellett az Iring Zoltánnal készített podcastot is fontosnak tartotta, ő a mentális zavarainak kiváltásában és fenntartásában az adott család sajátos működését feltáró családterápiás szemléletet mutatta be. Fáber Ágoston annak a beszélgetésnek a lelki nehézségeiről beszélt, amelyet volt osztálytársával, Melocco Annával készített a bipoláris zavarról, valamint a Hadas Miklós szociológussal folytatott beszélgetésről, amely szemléletes példáját nyújtja annak, hogy a megszerzett szociológiai tudás – a pszichológiához hasonlóan – hogyan képes visszahatni a kutató, az érintett életére. Ezt követően Samu egy idei írásából kiindulva a párkapcsolatok nehézségeiről és az azokat szétfeszítő erőkről folytattuk a beszélgetést. A párkapcsolatok olyan mélyreható történeti változásokon mentek keresztül, amelyek hatására ma szinte minden olyan korábbi támpillér, amelyre építeni lehetett, eltűnt alóla. Nem csoda tehát, ha sokan azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy egyre nehezebb feladat egy párkapcsolatot működtetni. A modern párkapcsolatokba épített pszichológiai ellentmondásoknak a megértése azonban, ha nem is oldja meg azokat, segíthet nekünk stabilabb kapcsolatokat kialakítani. Ágoston idei írása kapcsán megbeszéljük, hogy a social media milyen sajátos viselkedési logikákat kényszerít ránk vagy részesít előnyben: ezek jellemzik a Byung-Chul Han koreai-német filozófus által teljesítményszubjektumnak nevezett egyént, aki a reflexió narcisztikus formáján keresztül saját teljesítményét és sikereit állítja az online jelenléte szolgálatába, mert folyamatosan pozitív külső megerősítésre van szüksége. A sikereket azonban több okból is be kell csomagolni az online platformokon, erre a kérdésre külön is kitérünk. Végül az énmegjelenítés és az öneltárgyiasítás professzionális formájáról, az influenszeriparról is beszélünk, amelynek egyik legfontosabb portékája az intimitás. Az adás végén Samu ajánl olvasnivalót a hallgatók figyelmébe. Írásaink, amelyek a beszélgetésben szóba kerültek: Czabán Samu: Miért nehéz ma párkapcsolatban lenni? 1. rész és 2. rész Fáber Ágoston: Az vagy, amit kiteszel – önmagunk foglyaként a social mediában

Több évszázadra volt szükség ahhoz, hogy a családban megkérdőjelezhetetlen tekintélyként és a fegyelmező funkció megtestesítőjeként megjelenő férfitől eljussunk a párkapcsolatban és a családban az érzelmi egyensúly fenntartásában is szerepet vállaló, empatikus férfiig. Ezzel párhuzamosan a személyközi viszonyainkból is folyamatosan párolog el az erőszak, az agresszió, ennek ellenére a 20. század mégis minden korábbinál több áldozatot követelő fegyveres konfliktusokat, háborúkat, népirtásokat hozott. Hadas Miklós szociológus Fáber Ágoston kérdéseire válaszolva erre a látszólagos ellentmondásra is magyarázattal szolgál. Hadas Miklós szociológust, maszkulinitáskutatót, Pierre Bourdieu egykori tanítványát többek között arról kérdeztük, hogy az elmúlt évszázadok során hogyan alakultak át a férfiuralom mintázatai. Tudományos munkásságával összefüggésben arra is kitér, hogy milyen hatások formálták saját maszkulinitását, honnan származik az a habitus, amelyet férfiként a magáévá tett, és a feminista művek olvasása, valamint szociológiai kutatásai hogyan hatottak vissza életére. Hadas Miklóst a Romániában és Szlovákiában élő magyarság körében folytatott aktuális kutatásáról is kérdeztük, amelynek fő törekvése a társadalomelemzés mikro- és makroszintjének összekapcsolása, ezen belül többek között a különböző etnikai, nyelvi, regionális és osztálykörnyezetből érkező emberek beállítódásainak szociológiai értelmezése.És hogy mit keresnek a lovak a „csolnakban”? A beszélgetésből ez is kiderül.

A szociodráma módszere Magyarországon egyre népszerűbb, gyökerei ugyanakkor egészen Jacob Moreno munkásságáig, nagyjából egy évszázaddal ezelőttig nyúlnak vissza. Olyan egyszerre tudományos és terápiás eszközről van szó, amely a pszichodrámával ellentétben nem az egyént, hanem létező közösségeket és ezek problémáit állítja középpontba, ezek feldolgozását és az adott társadalmi csoport konstruktívabb társas működését segíti elő bizonyos kitalált történetek, mesék színre vitelével. A szociodráma múltjáról, jelenéről és jövőjéről Horváth Katával beszélgettünk. A szociodráma elsősorban létező közösségek – például gyermekotthonokban élő gyerekek vagy egy faluközösség – problémáinak feltárásában és megoldásában nyújt segítséget. A pszichológiával és a pszichoterápiával szemben nem az egyént, hanem a közösséget állítja a tudományos és terápiás tevékenység középpontjába, vagyis a csoport tekinthető alapegységének, ezáltal a mai korra jellemző individualizálódással is igyekszik szembemenni: az egyén jólléte nem elválasztható annak a csoportnak a kiegyensúlyozott és demokratikus működésétől, amelybe beágyazódik, ahogyan az egyéni változások is folyamatosan visszahatnak az adott csoport folyamataira. A Kék Egyenlőség podcast adásában Horváth Katát kérdezte Fáber Ágoston a szociodráma működéséről, céljairól és emberképéről, illetve arról a történelmi korról, amelyben létrejött.

Beszélgetés Forgács Bálint kísérleti pszichológussal és babakutatóval a kognitív tudományról A 21. századi pszichológia erősen kognitív irányultságú, de felmerül a kérdés: mit is jelöl a manapság oly divatos kognitív jelző? A pszichológia összes ága evidenciának kezeli, hogy létezik az embernek egy olyan belső világa, érzései és élményei, amelyek megfelelnek az idegi folyamatoknak, a kognitív tudományon belül azonban izgalmas viták zajlanak a legalapvetőbb mentális folyamatok természetéről. A beszéd készségével születünk-e, hogyan működik a gondolkodás, és egyáltalán, vannak-e az embereknek belső tapasztalataik? Jó analógia-e a számítógép az emberi információfeldolgozásra? És mit jelent, hogy a babákba tanuló gép van beültetve, vagy hogy természetes pedagógiai érzékkel születünk? Forgács Bálint kísérleti pszichológussal és kognitív tudóssal, az ELTE Babalabor docensével beszélget Czabán Samu és Balogh Dávid. A kognitív kísérleti pszichológia alapvető állítása, hogy létezik egy anyagtalan belső világ, amit leírhatunk és modellezhetünk, még akkor is, ha az adatgyűjtés teljesen materiális és objektív. A kognitív pszichológia olyan alapvető kérdésekre is keresi a választ, hogy mit jelent a belső tapasztalás, a gondolkodás vagy az emlékezés. Mindezen pszichés világ valami, amit mindannyian átélünk. De a kutatók sem tudják pontosan, mi is az a tudat, és mennyire tudatos az emberi döntéshozatal. Lehet, hogy sikerül egyszer egy olyan jó információfeldolgozási leírását adni az érzelmeknek, hogy érezni fognak a számítógépek? Eközben egyre több kutatás mutat arra rá: bölcsek vannak a bölcsőben, a csecsemők kompetensebbek, mint gondoltuk. Minden babába számos specializált tanuló berendezés van beépítve, például bizonyos kommunikációs jegyekre különösen odafigyelnek, amiket a felnőttek önkéntelenül adnak: ha felhúzzák a szemöldöküket, rámutatnak valamire, vagy felveszik a szemkontaktust velük, másként figyelnek és tanulnak tőlük. Ősi filozófiai vita, hogy az öröklés vagy a környezet alakít-e minket. Inkább üres lapként jövünk a világra, amit teleírnak a tapasztalataink, vagy valahogyan már létező képzetekkel, tudásokkal – és tanulási eljárásokkal - születünk? Leegyszerűsítve: vajon a baba tud-e már valamit a világról születése pillanatában, vagy mindent később tanul meg? Ebbe a vitába is beleszól a modern kognitív tudomány: csak a specializált tanuláshoz kell feltételeznünk belső világot, az üres lap megtölthető csupán fizikai tapasztalatokkal is. Aki saját gyereke gondolati világára kíváncsi, az ELTE-n működő babalaborban játékos vizsgálatokra folyamatosan várják az önként jelentkezőket.